A görögök

Sok országról kijelentettük már, hogy rettenetes, kilátástalan, röhejes és úgy általában tökéletesen kiérdemli megvetésünket. Csődfölde azonban hozzájuk képest is különleges, itt láthatóan minden összejött. Hegyek, szigetek, hegyes szigetek, kecskék, szőrös nőstények, dögmeleg, szakadatlan erdő(kóró)tüzek, ráadásul a kontinens egyetlen olyan szegletében sikerült berendezkedniük, amelyhez képest még Albánia is észak-nyugati irányban található. Nem is csoda, hogy hamarosan az egész kócerájt német, kínai és amerikai üzletemberek birtokolják majd, a bennszülöttek pedig Zeusz villámaiban, és valamelyik újjászülető kommunista pártjuk vagányul tárgyaló pénzügyminiszterében bízhatnak.

A görög nép beteges tévképzetei már-már a szlovákéit ostromolnák, ha az utóbbi egyáltalán létezne. A Balkán többi barlanglakója nemzeti önigazolásként legfeljebb csak részegen csettintget a levegőbe, ezek az idióták azonban komolyan hisznek abban, hogy ókori pongyolás-buzeráns elődeiknek köszönhetően az európai kultúra megalapozóinak tarthatják magukat. Mi azonban tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy a hatodikos matekanyagon, mókás ostromgépeken, pitiánerül irigy, önző és féltékeny (azaz kommunista) istenségeken, nagy filozófiai örök igazságokon és három oszlopfőn kívül az égvilágon semmit sem dobtak be a közösbe. Ezekre meg ugye semmi szükségünk sincs a 21. század hajnalán.

ANTIK GÖRÖG ÉS MAI DEMOKRÁCIA: MÉLTÓK EGYMÁSHOZ

A nagyra becsült és komoly hangsúllyal tanított antik Hellászról a sok csodás amfóra, oszloptöredék és sportolószobor mellett azt érdemes tudni, hogy megalázóan szegény volt. A korabeli átlaggörögnek egy új sarura is évekig kellett spórolnia, a lóra pedig úgy néztek, ahogy egy mai átlagmagyar Botka László Rolexére, amely a búvárkodást is bírja. A kopár sziklákon legeltetett sovány kecskék országának gazdagjai leginkább abból tudtak vagyont felhalmozni, hogy Levante-szerte ők értékesítették jelentős árréssel a hajózásban kevésbé tapasztalt szkíták gabonáját. Erről a gabonáról egyébként azt érdemes tudni, hogy ugyanazon a termőföldön termett, amelyet Ukrajna IMF-bábállammá csicskásítása után, valószínűleg jelenleg is konténerszámra hordanak el jóárasítva, kevésbé szerencsés adottságú germán államokba, ugyancsak IMF-szövetséges vállalatok nagy-nagy megelégedésére.

Mivel a termelés az olajbogyón és a szomorú kecsketekinteteken túl az antik hőskorban sem volt erősségük, az értékteremtést egészen kretén nimfomán istenségekről, kicsinyes, gonosz szörnyekről, véletlenül megdugott anyukákról, háborúkról és orgiákról beszámoló mitológiában, valamint rengeteg gondolkodásban próbálták megtalálni. Közben kitalálták a demokráciát is, köszönjük, az is csodálatos lett (vagy most már talán mégse annyira jó, hogy 0rbán, Trump és Brexit is nyerhet?)! Különös fejlemény, hogy a demokrácia elengedése után, egy teljhatalmú despota irányítása alatt tudtak igazán meggazdagodni, miután végigrabolták a világnak azt a részét, amely leginkább termelés útján szedte meg magát. Lehetséges lenne, hogy a gyors meggazdagodásnak nem a demokrácia, hanem mások kirablása a módja, ahogy a lassú meggazdagodásnak pedig nem a demokrácia, hanem a munka? Görög filozófiai magaslatok ezek, úgyhogy helyettünk esetleg a Papandreu család valamely neves tagjának kéne megválaszolnia.

Nos, a görögöket ezért a korszakért rajongja körbe a világ, elsősorban a demokráciájukról szóló tündérmesék miatt.

Ne feledjük azonban az antik görög demokrácia legfényesebb vívmányát, a politikai ellenségek száműzésére használt cserépszavazást, amely maga a Jean-Claude Juncker által méltón megörökölt, pillanatpolitikai cigánykodás.

Erre a nem igazán becsületes, majd a makedón hegemónia idején már nem is túlzottan demokratikus közegre jött a fekve zabáló római császárkori szellemiség, majd a központi hatalom és a rendfenntartás terén olykor-olykor megbicsakló bizánci uralom legendás korrupciójának is lehetett a mai görögség felé tendáló hatása. Bizánc bomlásakor előbb megérkezett Itália legalja a politikai kalandorokkal, majd a török hódítás után ezt még tetézték a muzulmán világ kalandorai, élükön a pénzért és pénzzel járó pozícióért bármilyen birodalmi segget kinyaló, illetve bárkinek a torkát elmetsző albánokkal.

A MACEDÓNOKAT UTÁLÓ, DE HOZZÁJUK HASONLÓAN GYANÚSAN SOKAT ALVÓ NÉP

Az önálló görög történelem azonban akkor véget is ért, amikor a Római Köztársaság a felfedezés örömétől átitatva, mozgatni kezdte izmos karjait. Természetesen igen ciki volt, hogy a görög töriórán Kr.e. 140 után egyből Kr.u. 1821 jön, ezért megkapaszkodtak a Bizánci Birodalom roskatag testében, nagyvonalúan göröggé téve azt. Az egyetlen igazán szimpatikus tettük a még náluk is sokkal nagyobb gyökér olasz hadsereg elkergetése volt. Igen vicces lehetett, amikor olyan hatalmas skalpok után, mint Líbia, Etiópia és Albánia, a sok zselézett zergetoll úgy gondolta, hogy simán elbánik majd a pompomos papucsban parádézó, fehér szoknyás és blúzos görög katonákkal, de ha nincsenek a nácik, ez a sok harisnyás idióta Montenegróig kergeti a digókat.

Hitler legnagyobb tévedése nem a Szovjetunió lerohanása, az amerikai hadüzenet vagy a sztálingrádi kitörés megtagadása volt, hanem a Metaxas-vonal elleni hajnali támadás.

Ha a délutáni szieszta idején indulnak meg, vacsorára már az összes athéni vendéglő terasza tömve lett volna a sok vigyorgó, csukaszürke vadállattal. Mindennek ellenére, ha – ne adj Isten – megkérdezünk egy csököttet, hogy mégis mi a nyavalya ad neki némi nemzeti büszkeséget, az ókori viselt dolgaik mellett minden bizonnyal a szomszédokkal való idióta területi vitáikat említi majd. Ezeket olyan, retardált országokkal szemben folytatják, mint a pilótajátékot állami szintre emelő Albánia, a nem is létező Macedónia – őket különösen gyűlölik – és a balkáni közegben is mindenki által utált Bulgária. Nem is említve azt a permanens sziklamegjelölő játékot, amit jó pár éve játszanak török barátaikkal.

SÁRKÁNYOK, ÁRTÓ SZELLEMEK, KÁVÉZGATÁS, DUMB ÉS DUMBER

A görög mindennapokat nézve értjük meg igazán, hogy ennyire büszkék ókori bölcseikre, hiszen velük a görög nép több évezredre kigondolkodta magát. Mivel egyikünk bő két évtizede eltöltött némi időt a krétai top-értelmiség körében, első kézből tudunk felvilágosítást adni annak a szigetnek a szellemi állapotáról, amely villanyszerelőt hív a kiégett körtéhez és a teletexten szeretne komolyzenét hallgatni. És ezek még a kevésbé súlyos dolgok. Tűzoltóságuk bármikor képes könnyed sziesztát tartani egy enyhébb bozóttűz esetén, hiszen tűz mindig volt, ezután is lesz. Megvár, nem szalad el (mondjuk pont igen, de ez most mindegy). Meleg van, enni és pihenni kell, vagy ha úgy tetszik, szusszanni egyet. A rendőrségük már egy fokkal keményebb, mert hősiesen igyekszik forgalmat irányítani a lámpákat sosem látott kereszteződésekben, de ezt a hálátlan nép rendszerint ablakletekeréssel, és a rendvédelmi szerv kurva anyjába történő elküldéssel díjazza. Magyar szem számára meglepő lehet, hogy a görög rendőr ilyenkor nem feljelent, rendszámot ír fel, vagy behorpasztja a motorháztetőt gumibottal, hanem készségesen visszamegy a kurva anyjába, ami krétai férfiember esetében praktikusan valamelyik anyakávézót jelenti. Itt aztán könnyed frissítőkkel, esetleg egy-két parti backgammonnal igyekszik feledtetni forgalomirányítási kudarcait.

Ha nem merül bele túlságosan a partiba, akár a makacsul csilingelő telefont is felveszi.

A távbeszélőn rendszerint az Irakliont övező dombok kétségbeesett parasztsága telefonál, akik a hegyek barlangjaiban lakó szörnyek és sárkányok miatt sokszor nem tudnak kimenni kapálni a szőlejükbe. A görög rendőr pedig kedvesen megnyugtatja őket, hogy várják ki a pillanatot, amikor a sok szörny sziesztát tart. Innen már nem nehéz eljutni addig a pontig, hogy vajon minek tudhatják be ezek a villámlás vagy a vulkánkitörés természeti jelenségeit…

A BKK-t szidó embertársaink figyelmét különösen kérjük most, mert ismerünk pár helyet arrafelé, ahol a városi tömegközlekedés alapjait még a gyors kiürítést szigorúan az élőerőre koncentráló Wehrmacht egykori gépállománya képezi. Nem is kell mondanunk, hogy a karbantartási útmutatók jóval vékonyabbak lehetnek a magyarnál. A védelem első vonalát a műszerfal mellett elhelyezett szentkép, a másodikat pedig a fölé aggatott fokhagymafüzér jelenti. Ennyi bármelyik őslakosnak bőségesen elég, a túlbiztosítás pedig a legkevésbé sem görög erény, ha értjük egymást… 150 évvel a vasút feltalálása után a görögök nyitottak egy dimenziókaput az ismeretlenbe, és megismerkedtek ezzel a furcsa, szokatlan találmánnyal. Mi is hálásak lehetünk nekik ezért a bátor lépésért, hiszen az újonnan és drágán vett Siemens Desiro szerelvényeik ma olcsó vétel keretében futnak hazánk sínpárjain. Végül mindenki jól járt. A csacsiban mégse kell alkatrészeket cserélni, és a legvadabb kaptatóra is felmegy finom sárgarépáért. Az ötéves se játsszon Lego Technic-kel (az jó lesz az ügyes kiskamasznak), adja csak el a számára értelmezhetetlen karácsonyi ajándékot üveggolyókért a fejlettebbeknek, és maradjon szépen a Duplónál! Az hátha nem haladja meg képességeit.

VENEZUELA EURÓPÁBAN! EURÓPÁBAN?

Közgazdász olvasóinknak melegen ajánljuk, hogy feküdjenek rá a görög gazdaság tanulmányozására. Valószínűleg Nobel-díj lesz ugyanis a jutalma annak a páratlan koponyának, aki megfejti, miből finanszírozza a fehér robogót meg a backgammont a sok, roskatag hokedliken dekkoló kávéházi naplopó. Persze nem nagy talány ez abban az országban, ahol prémium jár a munkahelyre időben beérőnek, és kompok tucatjai futnak zátonyra egy-egy válogatott meccs alkalmával. Hitelezőik jóindulatából,  ugyanis a modern görög állam 1827 óta hivatalosan ötször ment csődbe – nem hivatalosan pedig sosem volt másban – úgyhogy nem is zavarja őket különösebben a dolog. Szemben a magyarok természetes felhalmozó, előrelátó, fejlődést segítő ösztönével, a görögöknek nem okoz problémát, ha kiadásaik rendszeresen 10%-kal haladják meg a bevételeiket.

A görög adóhivatal úgyse szívesen piszkálja a Bíborbanszületett Konstantin óta hegyekben álló kilátástalan aktatornyokat, amíg van a gépben friss kávé.
Bölcs történelmi tapasztalataik okán rájöttek, hogy valamelyik angolszász nagyhatalom majd úgyis a stratégiailag fontos görögök mögé áll, és nagyvonalúan szemet huny „tücsök” életmódjuk fölött néhány tengerészeti és légibázisért, valamint nagyvonalú fegyverbeszerzésekért cserébe.

Vajon hogy jutottak el idáig? Köztudomású, hogy annyi idétlen ürügy állami kifizetésekre sehol máshol nem létezett/létezik, mint Görögországban. Van azonban egy olyan szegmens, amelynek amúgy az Ezredes is lelkes híve és támogatója, nevezetesen az indokolatlan és teljesen felesleges katonai kiadások. A görögök ősei mesterien újították meg a tengeri és a gyalogos harcmodort, majd a makedónok révén a lovas harcmodort is, a mai Görögország azonban a légierővel megjelent új fegyvernemmel még száz év múltán sem tud mit kezdeni. A 156 darab F-16-osuk mellé vásárolt 44 darab, nem jobb, de drágább Mirage-2000 jó alapot teremtett saját pénzügyi és politikai önállóságának teljes elvesztésére. Látjuk magunk előtt a hirtelen rengeteg pénzt örökölt Teletubbie-t, aki hatalmas vagyonából azonnal 156 gombóc csokoládéfagylaltot vásárol? És azt, hogy még ez sem elég neki, és nyomat rá 44 gombóc vaníliát? Majd azt, amikor vörös fejjel ordít, mert az egész olvadtan csorog lefelé a szőrös kis kezén? Vajon mi foghatta meg őket ennyire a repülőgépekben? Azt hitték, ilyesmit csak a parlamentjük előtt röpködő galambok meg a mondáik hősei tudnak?

Vagy féltek, hogy ha közel repülnek velük a Naphoz, szétolvad a szárnyuk?

Katartikus pillanat lehetett, amikor látták, hogy nem, de az okát nyilván még ma se értik, és csak veszik, és veszik, és veszik a méregdrága külföldi harcigépeket. Probléma azonban úgyse lehet ebből, hiszen a nyugati adófizetők és a nyugati bankok nem fognak a nyugati adófizetők és a nyugati bankok üzleti partnereinek, a nyugati hadiipari cégeknek a kezébe harapni, a körbefinanszírozás tehát okosan folytatódik tovább! Vagy mégse?

ÉLJÜNK VÉGRE EGY IGAZSÁGOSABB VILÁGBAN! VEGYÜK EL A PÉNZT A GAZDAG NEMGÖRÖGÖKTŐL!

2009-ig rendben is ment a dolog, ekkor viszont a görögök kénytelenek voltak rádöbbenni, hogy vége a gyereknapnak, és a kitartóik vesztes malomcsapat bábuiként, szigetről szigetre fogják őket levenni a térképről, hacsak politikai elitjük nem képes kitermelni valakit vagy valamit a folyamat ellen. Míg Magyarországon ez 2010 után fényes sikerrel járt, addig Görögországban olaszokat megszégyenítő rotációban váltották egymást motoros-bőrdzsekis válságmenedzserek és hájas eurobürokraták. Közös tulajdonságuk, hogy mind őszinte hívei Karl Marx nemes eszméinek, és az egykori tengelyhatalmakról való újabb és újabb jóvátétel-lehúzásoknak. Miután eme kísérletek valamilyen oknál fogva sosem érnek valódi célt, az eredmény ugyanaz lesz: meghunyászkodás Merkel anyó előtt, és új választások kiírása.

Emberbaráti kötelességünknek érezzük kisegíteni a saját problémaverméből kikecmeregni képtelen görög közéletet, ezért úgy gondoltuk, tanácsot adunk nekik. Ilyen téren profi lehetne valamelyik egykori mazsihiszes potentátunk, de félő, hogy az ország egyetlen nem komcsi politikai ereje, az Arany Hajnal mozgalom esetleg még megölné valami utcai nézeteltérés keretében, ahogy az rendesen történni szokott időnként – ugye ne feledjük, állítólag a magyarok széthúzóak. Második választásunk Medgyessy Péterre esett, aki Bokros Lajossal karöltve végre egyensúlyba hozhatná a görögök osztogató-megszorító libikókáját. Azonban a görög politikai életet, és a belőle kitermelt figurák eddigi sorát végignézve megijedtünk, hogy Megyó – a sikertől és saját messianisztikus képességeitől megittasodva – valamiféle politikai Machiavelliként térne vissza, és hát minek neveljünk rókát a saját tyúkólunk mellé? A görögöknek amúgy se lenne miből megvenniük.

Elég lesz nekik az egykori Jorgos Travel ügyvezetője, aki a csőd szélén billegés nagymestereként új impulzusokat hozhatna a hétfőtől csütörtökig élésben.

A görög hölgyek páratlan szépségét Heléné és Aphrodité óta nem kell bemutatni a világnak. Megjegyeznénk azonban, hogy 35 alatt még csak-csak próbálnak adni magukra, ezen túl viszont feladják az egyenlőtlen és kilátástalan küzdelmet a tengeri levegő által fokozottan serkentett szőrszálakkal, és szabad utat engednek a természet erőinek. A férfiakról sajnos még ennyi jót sem tudunk mondani. Kisgrofós aranyláncok, hawaii ing, vietnámi papucs utcára is. Ezek után nem meglepő, hogy büszkén mutogatják a szőrtől alig látható kulkajánosi mellkasokat, az idősebb korosztály pedig lelkesen növeszti a körmöt a kisujján, mint a férfiasság nemes szimbólumát. A görög ételek nagy része a fenti szitokáradattal ellentétben még talán dicséretet érdemelne, leszámítva néhány ajakragasztóan cukros török cuccot. Ezek török mivoltát hallva természetesen megsértődnek, miközben a török kávét – amit a bosnyákok(?) bosnyák kávénak hívnak – természetesen lelkesen görög kávézzák. Tévézés mellé a legnépszerűbb snackjük a főtt kecskefej, amihez jó étvágyat kívánunk.

UTOLJÁRA AKKOR VOLTAK SIKERESEK AZ OLIMPIÁN, AMIKOR CSAK GÖRÖG INDULHATOTT

A sport Görögországban gyakorlatilag a tévé előtt heverészést jelenti, hacsak nem tekintjük sportolásnak a vízisíelést meg a motorcsónakos siklóernyőzést, de görög ezeknél is legfeljebb a vontató szerepkörében található. Örökké emlékezetes marad az általuk rendezett zseniális olimpia, amellyel igazi görögös szakértelemmel, olyan adósságokba verték az államháztartást, hogy azzal még egy tucat Veres János sem tudna megbirkózni. Ugye mindenkiben felsejlik még a záróünnepség, amit sikerült dáridói mélységekbe süllyeszteni a körbe-körbe bolyongó nyugdíjas helyi táncdalénekesekkel a rekortánon, akik mikrofonnal a kezükben óbégatták, hogy „Ápopsze kónyirosz”, miközben a kezdőkörben DJ Tiesto keverte a szettet? Hát ennél már a Kínai Néphadsereg zászlófelvonása meg a neurotikus dobolás is élvezhetőbb volt. A szörfben meg kecskegelésben elért 6 aranyérem szintén önmagáért beszél, különösen, hogy mi magyarok tudjuk csak igazán, milyen szemérmetlenül csalnak ilyenkor a házigazdának.

Kétségtelenül megérte eltapsolniuk az évszázad második felére szánt 17. havi nyugdíjakat is az olimpiára, hiszen – ahogy az a rendezőknél szokás – utána fellendült a sportéletük: az azóta lezajlott három olimpián együtt sem nyertek annyi érmet, mint 2004-ben.

Abban az évben viszont minden összejött nekik, a foci Eb portugál szervezőinek nem lehetett egyszerű a lefújás utáni döbbent percekben előkotorni a kék-fehér konfettit. Eb-győzelem ide, vagy oda, a 2004-ben érthetetlen módon teljes gőzzel üzemelő isteneik azóta többnyire a jól megérdemelt sziesztájukat töltötték, kiváltképp a 2016-os Eb selejtezői idején, ahol a görög válogatott első kalapos csapatként megcsípte a csoport utolsó helyét. Amikor persze nagy véletlenül nyernek valamit, érdemes a helyszínen megtapasztalni, melyik az EU egyetlen tagországa, ahol levegőbe lövöldözéssel szokás köszönteni a tornagyőzelmet. Azaz csak volt az egyetlen, hiszen azóta délnyugati szomszédunkkal is révbe értek a csatlakozási tárgyalások, miután sikerült meggyőzni őket, hogy az uniós tagság fontosabb nekik a fáskamrákban bujkáló Ante Gotovinánál.

Aki a megnövekedett arab és néger transzferek nyomán leértékelt Görögországba készül nyaralni, immár tisztában van azzal, mi rejlik a barátságos mosolyok mögött. A görögök mégsem igazán méltók feszültséglevezetőnek. Vannak népek akiket gyűlölni kell, és vannak akiket csak hangosan kiröhögni. Pontosan akkora hangerővel, mint amikor kiderült, hogy Onassis elveszi Jackie Kennedyt.