A hollandok

Legújabb dolgozatunk alanyaiért egészen nevetséges okok miatt képesek rajongani Magyar Emberek. A sekélyesség iskolapéldája, amikor egy honfitársunk a nők, ételek, italok, időjárás és sok egyéb terén kiváló adottságokkal bíró Magyarországról bágyadt áhítattal néz az esőáztatta, szeles Hollandiára, csak mert ott törvényesen lehet füvezni, meg oda folyik be az idehaza, kukoricadarából főzött, és a lezárt Szabadság-hídon vegán jógázás közben megvedelt Heineken haszna. Egyesek még irigylik is ezt a népet, mintha a fejlettebb állatok irigyelnék a ganajtúró bogarat, amiért ő tudja a legcsinosabb, legszabályosabb szargalacsint összegörgetni a nagyvilágból. Hajdan, egy nemesebb, szebb és igazságosabb korban nem az ilyen narkós, pedofil eutanáziahívők voltak a király arcok, hanem a lovagok, mint Szent István, Szent Imre és Szent László. Abban a korban, Hollandiában hiába is keresünk hozzájuk mérhető nagyságokat, sőt magát Hollandiát is hiába keressük.

A holland nép létezése épp olyan mítosz, mint a jetié vagy a leszbikusoké. Mindhárom nagyon szeretné, ha valódinak hinnék, ellenben még soha senki nem tudott felmutatni bizonyított kapcsolatfelvételt egyetlen ilyen lénnyel sem. Minden esetnél bebizonyosodott, hogy üzleti megfontolások, feltűnési viszketegség, vagy görcsbe rándult önigazolási vágy hajtotta északnémetek/férfiakkal vadul kefélő nők/hülyegyerekek az elkövetők. Itt az ideje, hogy a világ végre kinyissa a szemét, hiszen ahogy az Olümposz teteje sincs tele békésen napot lopó görög istenekkel, úgy a Rajna torkolatvidékén sem él  a némettől különböző nép. Márpedig a Bezzegnemzetek alapmegállapításaiban jártas olvasóinknak bizonyára nem mondunk újat: aki nem különbözik a némettől, az valójában német, legfeljebb nem igazi német, tehát nagyon szeretne igazi német lenni, ellenben lelke mélyén tisztában van vele, hogy ő sosem lehet igazi német. Törzsolvasóinknak bizonyára feltűnt, hogy az alaphelyzet ugyanolyan szörnyű itt is, mint az osztrák és svájci félnémet vadhajtásoknál.

Míg azonban egy osztrák, vagy svájci polgár általában nem rökönyödik meg, ha elsőre németnek nevezik, egy magát hollandnak hazudó arcán ilyenkor mélylilába váltanak a disznórózsaszín szeplők. A közvélekedés szerint ilyenkor jobb meghunyászkodva elfogadni hollandnak az illetőt, a pallérozott nemzetkarakterológust azonban ez nem igazán hatja meg.

Aki egy kicsit is beszéli a német nyelvet, az bizonyára érti, mi itt az alapprobléma, hiszen aki egy kicsit is beszéli a német nyelvet, az kicsit máris beszéli a hollandot is.

Egy „holland” kikérné magának még a puszta feltételezést is, azonban az „Ik ben geen Duitser, ik ben Nederlandse” kifejezés olyan ismerős nekünk, mint Johnnynak Charlie Firpo. Mi tudunk nevetni a halandzsanémeten, ők viszont velünk ellentétben nem humorizálási, hanem akadémiai célokra használják. A holland tudományos köröknek ezért komolyan felvetnénk, hogy ha olyan kifejezések mint pl. szerbhorvát, csehszlovák, Fidesz-KDNP széles körben elterjedtek és elfogadottak lettek, akkor itt az ideje bevezetni a németholland terminus használatát is. Feltéve persze, ha ragaszkodnak hozzá, hogy ugyanazt a dolgot két különböző fogalommal is illessük.

A HIPSZTEREK KEDVENC „ÉLHETŐ” KALÓZORSZÁGA

A különböző, élhetőséget vizsgáló felméréseken a holland városok rendre az élmezőnyben szerepelnek, ennek hatására sok honfitársunk őszinte meggyőződésből fújja, hogy Amszterdam, Rotterdam, Hága meg Eindhoven ezerszer többet ér a balkánias Budapestnél. Pedig már eleve az „élhetőség” szó rettentő gyanús, hiszen koncentrált modorosságot vélünk kihallani belőle, mindenesetre egy lista, ahol Tampere, Seattle és Linz versenyeznek különféle holland városokkal, teljesen értelmét veszti, ha éles szemmel körülnézünk a székesfővárosunkban. További apróság, hogy Tamperében nincs Gellért-hegy, Seattle-ben Margit híd, Linzben Nyugati pályaudvar, sőt tulajdonképpen egyikben sincs a világon semmi érdekes, néhány színesbőrű bűnbandán, adott esetben marokkói polgármesteren kívül. Épp ezért indulnak ezek a helyek akadálymentesített középületek, pontosan érkező autóbuszok és tiszta közterületi vizeldék versenyben. Nekünk egyszerűen nincs keresnivalónk itt, ez pontosan olyan kicsinyes, hogy finnek, amerikaiak, osztrákok és hollandok éljék ki magukat benne. Nekünk be kell érnünk a Várkert Bazárral, a Margitszigettel, meg ilyenekkel.

A híres holland „élhető” városok egyik hagyománya a függönyözetlen ablak is, ami arra jó, hogy a házban lakó, az aberrációikat a hátsó szobába (pincébe) elrejtő hollandok így próbálják azt a látszatot kelteni az utcáról kukkoló, másik aberrált holland felé, hogy ők nem aberráltak. Ennek a beteges kezdeményezésnek a továbbfejlesztése a Big Brother, amely véletlenül szintén innen származik. Alighanem szörnyen bosszantotta az utcáról kukkolót, hogy a hátsó szobába nem lát be, ráadásul a műfaj kitalálásakor már 12 éve legális pedofilpornó nélkül szűköltek szegény jó hollandok.

A hollandok gazdasági sikereit is érdemes árnyalni picit, hiszen ők ugyanúgy a gátlástalan végrehajtást vállalták ebből az ekkor harmadik világgá lerohasztott térségben, ahogy az angolok. Németalföld népe hamar rákapott a hozzájuk menekült kalózmódszerekre, és a XVI. század második felétől Amerika kirablóinak kirablójává vált. Ennek legviccesebb mozzanata, hogy lényegében ugyanazok a körök finanszírozták a spanyol és portugál hajók megkopasztását, akik néhány évtizeddel korábban még a konkvisztádorok útjaiba fektették felhalmozott vagyonkájukat, de aztán éppen az első nagy nemesfémszállítmányok befutásakor elköltözni kényszerültek az Ibériai-félszigetről.

Új hazájukban, a germán táptalaj, a kufárszellem és a bankok metszéspontjában született meg a kapitalizmus, és a gazdagságért bármilyen dzsungelen és indián városon keresztülgázoló hispán kalandorok sokaságának életművét zúzta szét a tűzhöz, a gabonafélék háziasításához és a kerékhez mérhető találmány: a kamatos kamat.

Bizony, ha szarrágásról van szó, a hollandnak nem kell a szomszédba mennie, viszont minden másért igen. Ha egy holland a magyar nyelv megtanulására adná a fejét, kizárt, hogy meg tudjuk neki magyarázni a haszon és a nyerészkedés közti, értékítéletet kifejező különbséget. Az ő középnémet nyelvén ugyanis a haszon a fokozható főnevek különleges szófajába tartozik, és a nyerészkedés szó „hasznabb” jelentéssel bír.

HOLLAND RÉSZVÉNYKÖZTÁRSASÁG

Még a háborúik – kezdve a saját létezésükért vívottal – is a kufárkodás körül forogtak. Harcolni persze gyávák voltak ezek a derék kereskedők és hitelező bankjaik, de amikor a szokás szerint minden pénzüket hülyeségekre és átgondolatlan háborúkra elkúró spanyolok komolyabban meg akarták adóztatni őket, akkor inkább készséggel megfinanszíroztak egy zsoldossereget rövidke időre. Az mégse járja, hogy nem ők szedik be a pénzt, hanem tőlük szedik be – akkor már inkább elköltik, aztán leírják a költségekből, végülis a modern könyvelés is holland találmány. A holland módi honvédelmet 1940-ben is bemutatták, amikor azért csak négy nap alatt szállta meg őket a náci német hadsereg, mert ennyi ideig tartott a hollandoknak kialkudniuk egy számukra előnyös bérleti szerződést. Utána meg özönlöttek a holland SS-hadosztályba ellenállás gyanánt. A bátor javításra 1995-ben kaptak lehetőséget, amikor megvédhették volna Srebrenica lakosságát a vérengző szerb milíciáktól, de úgy tudtak élni ezzel, mint Rensenbrink az üreskapus helyzetével az 1978-as vb-döntő utolsó percében. Bizonyára azt várták a holland kéksisakosok, hogy valaki üzletelni kezdjen velük, mindjárt felpezsdült volna a hadiszállásukon az élet.

Egyszerűen semmi sem szent számukra, ha még több pénzről van szó, és a takarékosság egészen zsugori formáit fejlesztették ki. Tulajdonképpen a saját nyelvet is megspórolták, és a tisztálkodás sem erősségük, hiszen a csapvíz rendkívül költséges. A mosakodási aktus ugyan Európa számos helyén hasonlóan a társadalmi lét perifériájára szorult, csakhogy amíg a franciák valamiféle gloire miatt, a csehek pedig hippiségből nem mosakodnak, addig a germán népek jellemzően takarékossági okokból nélkülözik a vizet. Hollandiában találkozunk azzal a furcsasággal is, hogy az autópályák éjjel is városias fényárban úsznak a közvilágítástól. Ezt csak helyi gondolkodásmóddal érthetjük meg, hiszen a szélerőművel nyert áram sokkal olcsóbb a benzinégetéssel előállítottnál. Ugyanakkor nem zárjuk ki, hogy a lámpákat éjjel sem felkapcsoló autósok kész tények elé állították a mindenkori vezetést, hiszen az autóval világítani iszonyúan költséges.

DE SZAR ITT ÉLNI

Ebbe a sorba remekül illeszkedik a puritán protestáns igénytelenséggel eleve elrendeltetett facipők, és az abból spórolt lakóbuszos nyaralások sora. Ezeket a kirándulásokat kizárólag hordákba szerveződve ejtik meg, biciklivel körülaggatott járműveikkel hermetikusan lezárva az előzés lehetőségét. Kiráz minket a hideg a gondolattól, hogy ezek az undormány, vizenyős szemű, tejfehér, vörhenyes gecik kempingezéskor belehemperednek a mi gyönyörűen zöldellő, egészséges magyar pázsitunkba. A holland lét legaljaként  sokuk még arra is rávetemedik, hogy apartman helyett lakóbuszt béreljen, hiszen a takarékos kirándulásra az a legalkalmasabb, az egész éves fenntartása viszont borzalmasan költséges. Kínos alapossággal igyekeznek mindig olyan országot választani, amely a sors kifürkészhetetlen szeszélyéből többet kapott az övéknél – bár ha nem a szomszédos Belgiumba vagy Luxemburgba mennek, gyakorlatilag bármelyik európai ország ilyen.

Bizonyos esetekben sajnos olyan vidékekre is elvetődnek, ahol döbbenten tapasztalják, hogy az élet másról is szólhat, mint a mínusz 4 méteren kuporgatásról.

Ilyenkor bizony előfordul, hogy a holland ember a lakóbuszt hátrahagyva disszidál, frusztrációja azonban nem hagyja cserben, és haragját azokon igyekszik levezetni, akiknek jutott saját nyelv, szép ország, domborzat, dicső történelem tele igazi férfiakkal, humor, nyáron meleg, télen hideg, gyönyörű nők, igényes szeszek. A magyar igazságszolgáltatás tökéletes arányérzékét mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem veszi előzetes letartóztatásba azt, aki képtelen kiadni magából egy ízes „Kurva geci román isten verje bele a faszát anyád rühes picsájába, baszd meg!” szóvirággal a benne rejlő keserűséget, és kénytelen beérni holmi „Donnenwetter”-rel meg „Scheiss verdammt”-tal. Pedig igazán lenne okuk a káromkodásra, hiszen a vörhenyes nőik vajmi halvány vigaszt nyújtanak számukra a rablógazdálkodás megerőltetései közepette. Olyan rondák szegények, hogy a holland férfiak számára szinte esélytelen az otthoni orgazmus. Arrafelé ez csak a belgáknak szokott sikerülni, de nekik elég egy meztelen kisgyerek, és érintés nélkül elsülnek. Na jó, ne legyünk igazságtalanok, igazából a hollandok is imádják a gyerekeket. Ez az oka, hogy noha az olyan csodálatosan felvilágosult országok, mint Dánia és Svédország már 1979-ben betiltották a pedofilpornó készítését és értékesítését, Hollandiában csaknem megvárták ezzel a drámai döntéssel a focicsapatuk Eb-győzelmét. Bizony, kedves késő harmincas és idősebb olvasóink hálát adhatnak az égnek, amiért nem Hollandiába születtek, mert 1985-ig egészen különleges gyerekkori élményekben részesülhettek volna.

HENTESFOCI MINT VILÁGMÁRKA

Mi más lehetne Hollandia legnépszerűbb oldala a világ legtudatlanabb rétegeiben, mint az annyit emlegetett holland futball? A gátlástalan németalföldi propagandagépezet a játékot felületesen ismerő tömegekkel gond nélkül hitette el, hogy a narancsmezes hentesek hagyományosan szép focit játszanak, és minden vébén ebbe a szépségbe halnak bele. Mondanunk sem kell, hogy az abszolút futball története nem azzal Johann Cruyffal kezdődött, aki a 70-es évek elején remek ötletet adva a szuperhatalmaknak, népszerűvé tette a nagy sportesemények bojkottját. Az abszolút futball azzal kezdődött, hogy a balszélső Czibor a jobbszélről adott gólpasszt Puskás Öcsinek majd’ húsz évvel a holland foci aranykora előtt.

A hollandok ehhez tettek hozzá két hamisítatlan germán vívmányt: a szögletes precizitást és az agresszív lerohanást. Meg ugyanazt a sunyi, gátlástalan tahóságot, amit a Wehrmacht is folyamatosan produkált 1939-45 között a megszállt területen, amikor kellőképpen alacsonyabb rendű népek között érezte magát ahhoz, hogy levesse az úriemberség csukaszürke álcáját.

Íme, a precíz technika és az agilis letámadás, amelyek oly sikeressé tették a holland focit:

Persze ott van még a köpködőkobrákat és angol dokkmunkásokat egy személyben megszégyenítő Frank Rijkaard, aki Edgar Davids korai megfelelőjeként felcsillantotta, milyen kiváló alapanyagot vásároltak a holland ősnép ősnémet kufárjai pár évszázaddal korábban. Ennyi nagyság láttán teljesen érthetetlen, hogy bírtak három vébédöntőt is elbukni, de legalább azzal vigasztalódhatnak, hogy hosszabbításban kétszer még senkinek sem sikerült kiszopnia, kizárólag nekik. Legalább ilyen kedves történet, amikor az 1998-as elbukott vb-bronzmeccsük után azzal prüszkölték tele a világsajtót, hogy a repüléstől kórosan rettegő Dennis Bergkamp nem tud ott lenni a 2002-es vb-n a Japánban és Koreában, de végül szolidárisan az egész csapat otthon maradt, miután elcsúsztak a selejtezőkön.

NARKÓ MINT ORSZÁGIMÁZS

Egyetlen dolog van, ami saját hazájában is enyhíti a holland embert feszítő gondokat, és ennél a pontnál elérkeztünk a hollandok legnépszerűbb tulajdonságához. Ez az egyetlen ország, ahol törvényesen lehet beszívni. Hogy a menőség ettől mennyire távol áll, azt kifejezni is nehéz. Ilyesmit akkor kellett utoljára átélnünk, amikor jófej 16 évesként kényszerűen a társaságba kellett fogadni egy lúzer 18 évest, csak mert neki gond nélkül kiadták a cigit a közértben. A Bezzegnemzetek alkotógárdája a késő tinédzserkor homályába vesző, hevenyészett kapcsolatot ápolt a kábítószer okozta bódulattal, mégis úgy tapasztaltuk, hogy sok más nyugat-európai országhoz hasonlóan, hazánkban is háborítatlanul lehet szívni, dobni, lőni.

Valószínűleg a szaúd-arábiai fiatalok sem rajonganak Magyarországért pusztán azért, mert itt nem ütközik törvénybe az önkielégítés, felejtsük hát el végre ilyen téren is a vágyakozást ezért a jellegtelen drogtanyáért!

Hollandia – pontosabban a magát Hollandiának nevező terület – pontosan annyira érdekes, mint egy kiszáradt tengerfenék. Tulajdonképpen az is. Köztudott, hogy ezek a zsugori vámpírok képesek voltak lecsapolni és feltölteni a tengert, hogy így gyarapítsák aprócska országuk termőföldjeit, amelyek leginkább tulipánt teremnek, hiszen az magasabb jövedelmet garantál bármi másnál. Egy valamirevaló kultúrában az ilyesmit fegyvergyártással és hódítással szokás lerendezni, így a miénkhez hasonlítani sem merjük. Habár izgalommal vázoljuk fel azt a képzeletbeli forgatókönyvet, amelyben II. András a szentföldi hadjáratokra szánt anyagi keretet mégis inkább az Otrantói-szorosban felhúzandó gátra fordítja, hogy az utókor nagy mennyiségű tulipánt tudjon előállítani az Adriai-tenger fenekén. Mivel II. András egy nagyszerű, nemes magyar lovagkirály volt, ez természetesen fel sem merülhetett benne. A nemességben és a lovagságban viszont nincs legalább 300%-os haszon, így Hollandia esetében nem tényezők. Ezek a harácsoló kufárok szemrebbenés nélkül temették be a Zuiderzee-t, hogy aztán nyomban 274 fő/km²-es népsűrűséget valósítsanak meg rajta. Ők nyilván nem értik, mi a baj azzal, hogy kiszáradt az Aral-tó és a Csád-tó, hiszen az állóvíz nem termel hasznot.

Hollandiára gondolva bizony egyáltalán nem bánjuk a globális felmelegedéssel érkező esetleges tengerszint-emelkedést. Mi a vihardagállyal vagyunk.